Munkatársaink

A Tolna megyei Németkéren születtem. Szüleimtől becsületességet, szorgalmat, a német nyelv és a zene szeretetét kaptam örökségül.

Gimnáziumban, majd a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán tanultam. Alsós gyerekeket tanítottam sok évig.

1990-ben költöztünk Sopronba. Itt vendégfogadással foglalkoztunk.

Mindkét fiunk egyetemet végzett. Két unokánk van.

2001-ben iratkoztam be a gyapjúszövők szakkörébe. Mrgtanultam és megszerettem a szövést.Sok önálló tanulással, képzésekkel igyekeztem minél jobban elsajátítani a szakma fortélyait és egyre jobb munkákat   készíteni, Ebben a jó közösség is segített. 

Most én vagyok a haladó csoport szakkörvezetője. 2015-ben  nagy elismerésben részesített a Hagyományok Háza zsűrije. Bronz oklevelet kaptam az Élő Népművészet kiállításon. 

Az alkotókörben azon vagyok, hogy tagjaink a legszebb, nekik tetsző munkákat készítsék el, és jól érezzék magukat.

2018-ban önálló kiállítást tartottam a Soproni Egyetem "Ligneum" kiállítótermében. 50 darab szövött tárggyal szerepeltem.

A Hagyományok Háza által meghirdetett zsüriztetésen évek óta részt veszek, sikeresen.

Legutóbb két szőnyegem az MMR, vagyis moder mesterremek díjat nyerte el.

2018. szeptemberétől a gyapjúszövők köreinek vezetője lettem.
6 új taggal bővítettük létszámunkat. A beiratkozott 30 fő kitartó lelkesedéssel és szorgalommal vesz részt foglalkozásainkon.

2020-ig - 6 évig - irányította a Pedagógus Művelődési Ház munkáját. Neki köszönhető a legutóbbi felújítás. Azóta intenzíven belevetette magát a festészet elméleti tanulmányozásába és gyakorlati művelésébe, amit kitartóan és következetesen folytat. Első önálló kiállításával 2025-ben jelentkezett.

Az elmúlt évtizedek Sopron régészeti és helytörténeti kutatásának egyik meghatározó alakja dr. Gömöri János 1944. március 15-én földműves családba született Hevesen. Tanulmányait a Jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium folytatta, majd felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol Eötvös-kollégista is volt. Szakdolgozatát László Gyula professzornál írta, hallgatta Bóna István népvándorláskoros és Mócsy András professzorok római koros előadásait is. 1968-ban régész-múzeológus és történelem középiskolai tanári diplomát szerzett. Fontosabb munkahelyei: Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, Sárospatak, Liszt Ferenc Múzeum múzeológusa Sopron, 2008-tól főmúzeológus, régész  Sopronban, 2011-től a Szegedi Tudományegyetem külső előadója.

Fontosabb ásatási munkái közül a legfontosabb: az iparrégészeti ásatásokat 1971-ben kezdte meg kohóásatásokkal. Győr-Moson-Sopron megye területe európai viszonylatban is az egyik legkutatottabb térsége az ősi kohászatnak, melyek a nevéhez fűződnek. A régész szakma kutatásai legfontosabb eredményének a kárpát-medencei avar kori vaskohászat bebizonyítását tartja.

A műemlékvédelmi ásatások – melyek szintén a nevéhez kötődnek -  zömmel Sopronban: városfal kutatások, római fórum, úthálózat részletei, az amfiteátrum feltárása stb. Fabrizius-ház, Előkapu, Szent Mihály templom, Ózsinagóga stb.

Számos országos és nemzetközi konferencia szervezője.

Tudományos fokozata: a történelemtudományok kandidátusa (1994)

Kitüntetései:

• 1976. Csatkai-díj
• 1987. Kuzsinszky Bálint Emlékérem
• 1992. Barkóczi-díj
• 1996. Sopron kulturájáért-díj
• 2017. Schönvisner István-díj

Érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–orosz–ének szakára felvételizett – az utóbbit sajnos egy betegség miatt nem tudta befejezni. Főiskolásként Vámosszabadiban kezdett tanítani, majd friss diplomával 1966-ban Sopronba került orosz szakfelügyelőnek.

Rövid mosonmagyaróvári kitérő után 1978-ban költözött vissza Sopronba, a Halász utcai, majd 1981-től a Belvárosi Általános Iskolában (később Szent Orsolya) tanított. Innen ment nyugdíjba 1999-ben. Mellette 1984-től a Pedagógusok Művelődési Háza igazgatója lett, ahol otthonra találtak a hímzők, a szövők, az énekkar, majd a nyugdíjas tagozat is.

A tanítás befejezése után még tizenöt évig vezette a Pedagógusok (később Soproni) Művelődési Házát. 2014 óta aktívan pihen, bejár ma is a nyugdíjas klubba a szerdai találkozókra, kulturális, művészeti rendezvényekre, tudományos előadásokra. A 2024-es városi pedagógusnapon átvette gyémántdiplomáját a Szent Orsolya Gimnáziumban.

Alapítványunk elnöke 2025 augusztusától Dr. Varga László dékán úr (SOE).

Dr. Varga László korán eldöntötte, hogy felnőttként a pedagógusi pályára lép. Több mint húsz éve dolgozik oktatóként a Soproni Egyetemen, ahol tizenhárom éve vezetőként támogatja az intézmény működését.

Vallja, hogy a jó pedagógus egy életre elköteleződik a hivatása iránt, és leginkább a szív és a lélek motiválja. Ezt a hivatást csak alázattal, a gyermekek iránti szeretettel, elköteleződéssel és türelemmel lehet végezni. El kell fogadni, hogy minden gyermek egyedi és megismételhetetlen, mert mindenkiből egy van a világon.

A pedagógiai kar dékánjának kimagasló életpályájáért és a soproni pedagógusképzés érdekében tett erőfeszítéseiért a közelmúltban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Novák Katalin köztársasági elnök.

Alapítványi munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk!
 

1975. június 27-én végeztem Pécsett a Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán, nappali tagozaton. Ugyanez év szeptemberében elkezdtem dolgozni a soproni Petőfi Sándor Általános Iskolában, ahol mindkét szakomat tanítottam. Közben óraadó voltam a Széchenyi István Gimnáziumban, ahol orosz nyelvet tanítottam. 

Egy év tanítás után beiratkoztam az ELTE Bölcsésztudományi Karának orosz, majd a diploma megszerzése után a magyar nyelv és irodalom szakára. Így mindkét szakomból középiskolai tanári diplomát is szereztem.
1978 nyarán a Soproni Óvóképző Intézet által meghirdetett tanársegédi állást megpályáztam a Nyelvi és irodalmi szakcsoportban. Pályázatomat elfogadták, kinevezést nyertem. Ettől az időtől kezdve dolgoztam a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán, illetve jogelőd intézményében. Tanítottam az orosz nyelvet, gyermekirodalom, irodalom módszertan, anyanyelvi nevelés, beszédművelés stb. tantárgyakat. 

Nem csak nappali, hanem levelező tagozaton is tanítottam, vizsgáztattam (kollokvium, szigorlat államvizsga). Minden évben szakdolgozati konzulensi feladatokat is elláttam úgy a nappali, mint a levelező tagozaton. A hallgatók számára három jegyzetet készítettem, több mint 50 szakcikket írtam. Célom ezekkel az írásokkal az, hogy segítsem az óvodapedagógus hallgatók irodalmi, nyelvi képzését. Fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet az olvasás fontosságára, hisz a könyv, az irodalom, a mese az értékközvetítés és a lelki egészség megőrzésének eszköze. Rohanó, teljesítmény kényszerrel átitatott világunkban megfosztjuk magunkat a könyvektől, meséktől, amik eligazítanak a világban, kérdéseinkre válaszokat adnak. Az irodalomra, a könyvekre, a mesékre minden körülmények között számíthatunk életünk bármely szakaszában. 

Az óvónők részére szervezett intenzív továbbképzések munkájában aktívan részt vettem, valamint a határainkon túl élő magyar anyanyelvű óvónők számára szervezett továbbképzéseken is (Révkomárom, Lendva, Szabadka, Erdély). 

Közművelődési feladatokat is elláttam, valamint mint TDK elnök két országos konferenciát is szerveztem. 

1988. július 9-én doktori fokozatot szereztem az ELTE-n nyelvészeti (magyar nyelvtörténeti) tudományban. 

2011 júniusában kaptam meg a biblioterapeuta szakképzettséget tanúsító oklevelemet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 

2018-ban nyugdíjba mentem, de 2024 szeptemberéig tanítottam a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán.

"A legnagyobb ajándék, amit egy tanár adhat, nem a válasz, hanem a kíváncsiság szárnyai."

1989 január 24-én születtem Sopronban.

Már gyermekkoromban tudtam, hogy pedagógusi pályára fogok menni, így is lett. A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán végeztem óvodapedagógusként. 

Pedagógus munkámat felfüggesztettem anyai teendőim miatt. Két lányom születése után a Pedagógusok Soproni Művelődési Házában kezdtem dolgozni. Rendezvényszervezés téren volt korábbi tapasztalatom, 4 évig dolgoztam a GYIK Rendezvényházban. A pedagóguspálya iránti szenvedélyem nem szűnt meg, jelenleg fejlesztő pedagógus hallgató vagyok. A művelődési ház mindennapjai sok örömet és kihívást adnak számomra.
 

Kovácsné Pócza Ágnes vagyok. 1957. 03. 17-én születtem a Győr-Moson-Sopron megyében található Kapuváron. Gyermekéveimet Hövejen töltöttem, felmenőim között több generáció is ebben a kis faluban élte le az életét. A különleges csipkével kislányként ismerkedtem meg, később édesanyámtól tanultam a hímzés mesterfogásait. Akkoriban sok höveji asszony készített hímzéseket szabadidejében, de jó páran, ahogy édesanyám is, a Házipari Export Szövetkezetben dolgozott, így igazi közösségben is öregbítette falunk hírnevét. - A győri Műszaki Főiskolán diplomáztam üzemmérnökként, majd a Soproni Postaigazgatóságon, és a Magyar Telekomnál dolgoztam. Ez idő alatt a munka mellett a szabadidőmben fejlesztettem tovább az édesanyámtól megszerzett tudást. A mai napíg számtalan terítőt, ruhadíszt készítettem barátoknak, ismerősöknek. Az évek során külföldre is kijutottak a hímzéseim közül egyedi darabok. Eddigi munkáim közül a mennyasszonyi ruhámra vagyok a legbüszkébb, amit közel egy hónapig hímeztem.

Kiállítások, elismerések, oklevelek:

• Gyapjúszövők és Népi Díszítők Alkotó Köre kiállítás (Győr) 2009
• Országos Textilkonferencia (Békéscsaba) 2010
• Nemzetközi csipke kiállítás (Kiskunhalas) 2010
• XXVI. Kis Jankó Bori országos hímző pályázat (Mezőkövesd) 2010 (alkotásaimmal itt a Néprajzi Múzeum könyvjutalmában részesültem)
• Magyar Kézművesség 2010 és Kézművesség az Egyházművészetben kiállítás (Budapest) 2010
• (munkáim Budapesten a Vajdahunyad várában kiállításra kerültek és Győr-Moson-Sopron megye önkormányzatának különdíját nyertem el).
• XVII. Betlehemi jászol kiállítás (Budapest) 2010 (díjazásban részesültem, tárgyjutalmat kaptam)
• Hövej és Kalotaszeg kiállítás Erdészeti Múzeumban (Sopron) 2010
• Népi Iparművész cím elnyerése 2010
• Sopron Polgármesteri elismerő oklevél 2010
• Magyar Kézműves Remek Díj 2011
• Festőteremben Népi Díszítők Alkotó Körének kiállítása (Sopron) 2011
• Pedagógusok Művelődési Háza, Népi Díszítők Alkotó Körének vezetője 2011-től
• Sopronkövesden, Fertőszentmiklóson és Petőházán kiállítás 2011
• Ausztriában Obenpulendorfban kiállítás 2012
• Pedagógusok Soproni Művelődési Házáért Alapítvány elismerő oklevele 2012
• XXVII. Kis Jankó Bori országos hímző pályázat (Mezőkövesd) 2013
• Höveji csipke kiállítás az Erdészeti Múzeumban (Sopron) 2014
• Pedagógusok Soproni Művelődési Házáért Alapítvány dicsérő oklevele 2014
• Magyar Kézművesség - 2014 és Kézművesség a vendéglátásban (Budapest) 2014
• (munkáim Budapesten a Duna Palotában kiállításra kerültek és tárgy jutalomban részesültem.)
• Höveji csipke kiállítás a Múzeum Caféban Sopron 2015
• „Újra öltünk örökítünk” Nemzeti Művelődési Intézet által szervezett tanfolyamokon oktató, kiállítás Harkán és Kópházán 2015
• Élő Népművészet XVI. Országos Népművészeti Kiállítás Zalaegerszegen és Budapesten sikeres részvétel 2015-2016
• Höveji Csipke Egyesület elnöke 2015-től

Sopron, 2016-01-21

Lőrincz-Véger Judit vagyok. Több mint három éve tartok Etka Jóga Erőgyűjtő Módszer foglalkozásokat. Jelenleg Sopronban, Nagycenken és Balfon vannak csoportjaim. Mióta az Etka Jóga Erőgyűjtő Módszert (EJEM) gyakorlom - és nem csak a foglalkozások alatt -, azóta minden szempontból sokkal jobban érzem magamat.

Makkos Ágnes, matematika és ének-zene szakos általános iskolai tanár, karvezető. Tanári diplomáját a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szerezte 1982-ben. 11+4 esztendeig tanult hegedülni, először a Soproni Zeneiskolában, majd a Főiskolán is folytatta tanulmányait. Középiskolás kora – azaz 1973 óta tagja a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarnak. 1984-87 énekkari és vezetőségi tagja volt az azóta már megszűnt Liszt Ferenc Női Karnak. 1990 óta a Soproni Domonkos-rendi templom énekkarát is ő irányítja. 2005. karácsonyán jelent meg első CD-felvételük, majd 2007. húsvétjára a 2. CD. Több oratórikus mű soproni ősbemutatójának, vagy bemutatójának volt karnagyként, esetenként énekesként részese. Munkahelyén, a Soproni Gárdonyi Géza Általános Iskolában gyermekkórust vezet, 10-15 évesek a kórus tagjai, akikkel évek óta arany minősítéseket érnek el az „Éneklő Ifjúság” Kórusfesztiválon. A Soproni Liszt Ferenc Pedagógus Énekkarnak 1988 óta tagja, szólamvezetője, majd betanító karnagya lett. 2003 decembere óta a kórus művészeti vezetője, karnagya. 2013 novemberében az írországi SLIGO város nemzetközi kórusversenyén a Pedagógus kórussal megnyerték az egyházzenei kategóriát – ez eddig a legnagyobb szakmai sikerük. Kitüntetések:

• Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének „Elismerő oklevele”, melyet 2004. évben, az akkor 175 éves Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar tagjaként a város zenei életéért érzett elkötelezettség, s ezáltal Sopron kultúrájának gazdagítása érdekében végzett művészi tevékenységért kapott.
• „Győr-Moson-Sopron megye Emlékérme” kitüntetést ugyanebben az évben, a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar alapításának 175. évfordulója alkalmából
• Az Oktatási és Kulturális Minisztérium elismerő oklevele a Soproni Liszt Ferenc Pedagógus Énekkar megalakulásának 60. évfordulója alkalmából, kiváló és színvonalas szakmai tevékenységért: 2008. június 14. „Miniszteri elismerő oklevél” kitüntetés
• 2009. április 24. a Dalos-hegyi Kórustalálkozó ünnepi gálaestjén „Győr-Moson-Sopron Megye Emlékérme” kitüntetést kapott több karnagytársával együtt Firtl Mátyás országgyűlési képviselőtől, a Megyei Közgyűlés alelnökétől.
• 2011. december 14-én, a Hűség Napján „Sopron város Kiváló Pedagógusa” kitüntetést vehetett át.

Nádudvari Ritának hívnak, 1976-ban születtem. Egészségügyi főiskolát végeztem, (diplomás ápoló, szülésznő) a diploma megszerzése után azonban szociális területen, a Máltai Szeretetszolgálat Játszótér programjában dolgoztam. Itt kaptam kedvet a szociális területen való munkához. 

2000-ben megházasodtam. 5 gyermeket nevelünk férjemmel, aki pedagógus. A GYES alatt végeztem el a szociálpedagógus/családpedagógus szakot. Kapcsolatban állok a Családi Életre Nevelés programmal, a Perinatus Alapítvánnyal, a Magyar Családterápiás Egyesülettel, a Három Királyfi Három Királylány Mozgalommal.

2015. szeptemberében lettem házigazdája a Maminti Baba-Mama Klubnak.

2017-ben indítjuk útjára a Vándorbölcsőt Sopronban, ennek koordinálása a feladatom.

Családterapeuta – jelölt vagyok, szakmai felügyelet mellett foglalkozom párokkal, családokkal. 

Élethivatásomnak tekintem, hogy segíthessek megőrizni a családok-házaspárok boldogságát, egységét, hogy „erős családokban erős gyermekek nőjenek fel”.

Sopronban születtem 1947. január 25-én. Az Orsolya Téri Általános Iskola elvégzése után, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségiztem. 1967-ben szereztem diplomát a Soproni Óvóképző Intézetben. Pedagógus pályafutásom alatt szülővárosomban dolgoztam, mint óvodapedagógus, illetve óvodavezető. Két gyermekem szintén a pedagógus pályát választotta. 

1991-ben iratkoztam be a Pedagógusok Háza Gyapjúszövők Szakkörébe, ahol megismerkedhettem a szövés szakmai fortélyaival, Szőke Ernőné iránymutatása szerint. Munkáimban az erdélyi festékes, hagyományos és a modern elemek is megtalálhatóak. Az azóta eltelt időben sok szép szőnyeget, asztali futót, párnát, fali képet készítettem családom, és barátaim nagy örömére.

2018. szeptemberétől a kezdő csoport munkáját segítem. Az a célom, hogy a tagok szívesen jöjjenek a szakkörbe, érezzék a közösség összetartó erejét, a technikák elsajátításának támogatása mellett lehetőséget kapjanak egyéni elképzeléseik megvalósítására, illetve továbbörökítsék eleink szép hagyományát.

Sopron, 2019. január 16.

A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán végzett magyar-népművelés szakon. Utána elvégezte az ELTE magyar kiegészítő és a Pécsi Tudományegyetem marketing szakát. Több évig tanított Sopronban (Berzsenyi Líceum és Handler Nándor Technikum). 10 évig vezetője volt a GYIK Rendezvényháznak és jelenleg a Pedagógusok Művelődési Házának. 1975 óta mond verseket.

Pedagógusként vallja, hogy a közösségi munkát és tanítást is csak szívvel-lélekkel lehet végezni. A tanítás azért fontos, mert az irodalom és a nyelvtan révén érzelmileg lehet hatni a diákokra. Hogy ez sikerül, azt a visszajelzésekből tudja. Nélkülözhetetlennek tartja, hogy egy gyerek el tudja mondani a Himnuszt, a Szózatot, és idézzen Petőfitől vagy más nagy költőnktől.  Szerinte mindennek a középpontjában a minőség és az érték áll. Értéktelen dolgot sem a művelődési házba nem enged be, sem a versmondásba, sem az iskolába. Csak azzal hajlandó foglalkozni, ami értéket teremt. Sokat szokta idézni Kodály Zoltán szavait: „Nem lehet magyar, aki nem iszik a magyar kultúra csodaforrásából.”

Jelentősebb előadóestjei:

• Nyelvédesanyánk
• Örökkékég a felhők mögött
• A szerelem színei
• Strófák és dallamok (Arany János)
• Csönd és dobogás (Bende Attilával)

Díjai:

• 1989. Radnóti-díj
• 2008. Latinovits-díj
• 2010. Kaleidoszkóp nemzetközi díj
• 2011. Magiszter Versmondó
• 2013. a Magyar Kultúra Lovagja
• 2014. "Sopron kultúrájáért"-díj
• 2023. Magyar Ezüst Érdemkereszt

A 2025-ben elhunyt alapítványi elnökünk, Rajnai Károly (1956-2025) 5 éven keresztül segítette, támogatta a ház munkáját.

Városunkban nőtt fel, tanulmányait is itt kezdte: a Rozália úti általános iskolában, majd a Kempelen Farkas Gépipari Szakközépiskolában érettségizett. Sorsát már ekkor a tanítás felé formálta az Úr keze: a Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika–pedagógia szakon szerzett diplomát, és tanítói hivatását 1976-ban Újkéren kezdte meg, mint matematika-, fizika- és kémiatanár. A nyolcvanas évek végén tért vissza Sopronba, ahol a Pataki Ferenc Általános Iskolában – majd a Szent István Katolikus Iskolában – nemcsak tanított, hanem igazgatóhelyettesként is dolgozott. 1995-ben vette át a Hunyadi iskola vezetését.

Munkásságát több rangos díjjal ismerték el: 2005-ben Péterfy Sándor-díjat, 2018-ban Apáczai Csere János-díjat kapott, 2021-ben pedig Sopron Város „Sopronért Emlékéremmel” tüntették ki.

Emlékét, mosolyát kegyelettel megőrizzük!

Gyermekkorom óta pedagóguspályára készültem. Elvégeztem a tanítóképzőt, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán  magyar-történelem szakos tanári diplomát szereztem. Nyugdíjazásomig a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanítottam. Húsz évig voltam szakfelügyelő, eleinte Sopronban és a soproni járásban kaptam beosztást, majd 1975-ben megyei magyar vezető szakfelügyelőnek neveztek ki. Minden munkálkodásomban a magyar nyelv és irodalom színvonalas tanítása, a szaktanárok segítése állt a központban. Legfontosabb feladatomnak a tanulók alapkészségének fejlesztését tartottam, kiemelten az olvasásét.Szakfelügyelő kollégáimmal az 1970-es évek végétől kezdve folyamatosan mértük a szövegértő olvasást. Az új tanterv bevezetésekor minden szakmai segítséget megadtunk a magyartanároknak, továbbképzéseket, előadássorozatokat, órabemutatókat tarottunk, intenzív magyar tanfolyamokat vezettem. Tevékenyen közre működtem Sopronban az általános iskolai tanulók kulturális programjának tervezésében, szervezésében.

Magyarországon egyedülálló rendezvényeim:

• 1977-ben (48 éve) indítottam el Sopronban az Így írok én... irodalmi pályázatot a felső tagozatos tanulóknak, mely azóta is évente meghirdetésre kerül.
• Magyar irodalomból versenyt szerveztem megyei szinten a 7.és a 8. osztályos diákoknak.
• Szülőföldünk a költészetben c. irodalmi vetélkedőt azért kezdeményeztem, hogy ismerjék meg a gyermekek Sopron irodalmi emlékeit, találkozzanak a városunkban élő írókkal, költőkkel.
• Gombocz Zoltánról elnevezett helyesírási versenyen a soproni és Sopron környéki tanulók bizonyíhatták felkészütségüket.

Nyugdíjba vonulásomkor beléptem Pedagógus Nyugdíjas-Klubba, közel húsz évig a Gyapjúszövök Alkotó Körét vezettem, versenyeken zsűriztem, irodalmi előadásokat tartottam, harminc évi kórustagság után a krónikát írom.

Nevelő-oktató munkámért több elismerést kaptam, közöttük:

• Megyei Közoktatási- díj
• 2000-ben  Millenniumi Díj
• Sopronért Emlékérem
• Apáczai Csere János-díj

Gyógypedagógusként dolgozom Sopronban. 

Kozmutza Flóra gondolataival: „Hivatásom a gyógypedagógia, erre esküdtem fel.  A segítségnyújtás is lehet szenvedély."

2006 óta foglalkozom gyermekekkel. Sajátos nevelési igényű tanulók generációival töltöm együtt mindennapjaimat. 10 éven át értelmileg- és tanulásban akadályozott diákokat tanítottam, ill. súlyosan és halmozottan sérült fiatalok fejlesztésében is részt vettem. Jelenleg az integráltan tanuló, részképesség zavarral küzdő gyerekeket rehabilitálom.

Három évig taníthattam Tánc- és drámajáték tárgyat, egy évig pedig vezettem az általam alapított iskolai dráma szakkört. Mindig fontos szempont volt számomra, a holisztikus szemlélet, azaz az „egységben” való szemlélés. Igyekszem a rám bízott gyermekek önbizalmát erősíteni, teljes személyiségét fejleszteni.

„A feladatod, hogy felfedezd, mi is a feladatod. És, ha felfedezted, csináld teljes szívedből. (Buddha)

Tanulmányaimat a Sorbonne Paris IV. egyetemén, művészettörténet-régészet és történelem szakon végeztem. Az év nagy részében ma is Párizsban élek és dolgozom idegenvezetőként. Témaválasztásaimban igyekszem hazacsempészni azokat a kuriózumokat, amiket a Fények Városa kínál a világnak, de figyelemmel kísérem a hazai "kultúra-pártoló" eseményeket is. 

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy rendszeresen tarthatok előadásokat az új arculattal, gazdag programkínálattal működő soproni Pedagógusok Művelődési Házában.